0 Ft
2003-ban Paul Hebert, a kanadai Ontario-i Guelph Egyetem kutatója a "DNS vonalkódolás" -t javasolta a fajok azonosításának módjaként.
A Vonalkód DNS egy nagyon rövid genetikai sorozatot használ a genom szabványos részeként, ahogy egy szupermarket szkenner megkülönbözteti a termékeket
a Universal Product Code (UPC) fekete csíkjaival.
Két elem nagyon hasonlít a képzetlen szemnek, de mindkét esetben a vonalkódok különböznek egymástól.
Eddig a biológiai mintákat olyan morfológiai jellemzőkkel azonosították, mint a testrészek alakja, mérete és színe.
Bizonyos esetekben egy képzett szakember rutinszerűen azonosítani tudja a morfológiai "kulcsokat" (lépésről-lépésre, hogy mit keres),
de a legtöbb esetben egy tapasztalt profi taxonómusra van szükség.
Ha egy minta sérült vagy éretlen fejlődési szakaszban van, még a szakemberek sem képesek azonosítani.
A vonalkódolás megoldja ezeket a problémákat, mert még a nem szakemberek is kaphatnak vonalkódokat apró mennyiségű szövetből.
Ez nem jelenti azt, hogy a hagyományos taxonómia kevésbé fontos. Inkább a DNS vonalkódolás kettős célt szolgálhat a taxonómusok eszköztárában új eszközként,
amely kiegészíti tudásukat, és innovatív eszközként szolgál a nem szakértők számára, akik gyors azonosításra szorulnak.
A szinte minden állatcsoport számára standard vonalkódként használt génrégió egy 648 bázispár a mitokondriális citokróm coxidáz 1 génben ("CO1").
A DNS vonalkód projektek négy részből állnak:
- A minták begyűjtése
- A Laboratóriumi elemzés
- Az adatbázis besorolás
- Az adatelemzés
